12.rész

Leültek körém és Zayn nyitotta a száját, de Harry közbe vágott.

- Talán majd én.

- Nekem.- mondták  a többiek egyszerre.

- Na szóval. Hol kezdjem?- nézett rám én pedig döbbenten figyeltem.- Kezdem az elején.- mosolyogta.- Amikor még Rose és William uralkodtak... ők a szüleid.- tette hozzá, gondolom mert látta az értelmetlen fejemet.- Na szóval ott tartottam, hogy...

- Hercegnő!!-lépkedett felénk egy idős nénike.

A hölgy oda tipegett mellénk. Egy köpeny volt a hátára terítve. Tenger kék szemei fiatalabbnak mutatták, mint a külseje. Felhúztam a lábam és körül öleltem a térdem.
- Nem tudom mit, mondtak a hercegek, meg ez a kettő, de ne hallgasson rájuk. Majd én elmondom az igazságot.- állt meg előttem.
Érdeklődve néztem fel rá amire ő valami latin szöveget kezdett el mormolni. A földön egy 5 ágú csillag jelent meg és minden ágánál 1-1 fiú ült.
- Állj középre!- parancsolt rám.
Engedelmesen középre álltam. A fiúk érdeklődve figyelték az eseményeket.
- Álljatok ti is fel!- nézett a hölgy az  fiúra.
A semmiből meggyulladt a Liam és köztem lévő összeköttetés. Liam egy lépést hátrált az elmémbe pedig záporozni kezdtek az emlékek.
- Engedd, hogy az emlékek utat törjenek!- kiabálta az idős hölgy.
A szél feltámadt. A fák ágainak össze zördülését lehetett a legjobban hallani. Egy pillanat múlva pedig az az emlék játszódott le  amit alig egy órája már félég láttam.
"- Robin kicsim gyere.- kiabált édesapám.
- Liam gyere te is.- közeledett egy másik férfi apám mellett.
Liam leugrott én pedig óvatosan tettem egyik lábam után a másikat, de véletlen lecsúszott az egyikről így elkezdtem zuhanni lefelé. Összeszorítottam a szemem és csak akkor nyitottam ki amikor nem éreztem sehol fájdalmat. Ahogy kinyitottam Liam mosolygós arcával találtam magam szemközt.
- Nem esett bajod?- tett le a biztonságos talajra.
- Szerencsére nem.- igazítottam meg a szoknyámat.- Mert itt voltál nekem.
Az utolsó mondatomba teljesen bele pirult. Elmosolyodtam közben apa is odaért. 
- Édes kis hercegnőm nem esett bajod?- térdelt le elém és magához szorított.
Egy aprót bólintottam mire apának egy hatalmas kő esett le a szívéről. 
- Már nagyon féltem, hogy megütötted magad.
- William, Robin gyertek.- sétált be a boltív alatt anyám.- Ó most látom csak, hogy Payne herceg édesapja is a vendégünk.
- Drágám.- tárta szét a karját apa, majd megcsókolta édesanyámat.
- Ugye ilyet nem kötelező csinálnunk?- hajolt oda Liam.
- Remélem nem.- kuncogtam.
- Liam ilyet nem illik mondani a leendőbeli feleséged előtt.- nézett rá édesapja szúrósan.
- Sajnálom apám.- hajtotta le a fejét.
- Na menjetek játszani.- lökte meg a hátát Liamnek.
Liam megragadta a kezem és elszaladtunk."
Minden elsötétült. Kinyitottam a szemem, de minden homályosan látszódott. Láttam, ahogy Liam mosolyog mire én is elvigyorodtam. Hirtelen Liam mellett álló Niall és közöttem lévő kapcsot gyulladt ki.
Pár nap vagy hét különbség lehetett a két emlék között.
" -Tudod édesem Niall herceg igazán elbűvölő.- fésülte a hajamat anyám.
- De én nem kedvelem.- válaszoltam.
- Édesem tudom, hogy Liamet nagyon megkedvelted, de apád a szomszédos királyságokkal is jóban szeretne lenni.
- De mindig te meséltél a gonosz vérfarkasokról.- fordultam felé.
- Édesem a vérfarkas történetek csupán csak mítoszok. Semmi alapjuk nincsen.
- Ilyent azért ne állíts drágám.- állt meg az ajtóban apa.
- William én is abból a birodalom részről származom.- tette csípőre a kezét anya.
- A vérfarkas gén csak férfi ágon öröklődik és te nemesi sarj vagy nem királyi.- jött beljebb apa.
- Szóval Niall herceg vérfarkas?- szólaltam meg.
- Nem, egy nagyon kedves fiú.- válaszolt apa majd mindketten kimentek. 
Felvettem még a cipellőmet és én is követtem a szüleim. Lent a szolgálók már a három vendéget ugrálták körül. A kisfiú velem egy magas lehetett. A lépcső korlát deszkái között leskelődtem a vendégek után.
- Mit csinál itt hercegnő?- hajolt mellém az inasunk aki rám hozta a frászt. 

- Ilyet többén ne csináljon.- néztem rá.- Nézem a vendégeket.
- Nézd apa ott van!- kiabált valaki lentről.
Ismét kikukucskáltam.
- Shhh.- csitította apja.
Átsétáltam a lépcsőhöz, majd elindultam elfelé. Lehajtottam a fejem ugyanis zavarba hoztak. Sosem találkoztam még ezelőtt ilyen magas férfival, mint a herceg édesapjával.
- Na és Rose milyen az élet távol az otthonodtól?- ültek le a nagy asztalhoz.
- Hát tudod itt van nekem ez a csodálatos férj és az a tünemény leányom.- nézett rám anya.
- Anya elmehetünk az asztaltól?
- Menjetek csak.- intett apa.
Megragadtam Niall kezét és elindultam kifelé. Kint amikor már hallótávolságon kívül értünk, megálltam és Niall felé fordultam.
- Tényleg vérfarkas vagy?"
A választ már nem kaptam, meg ugyanis ismét a csillag közepén álltam. A következő is felgyulladt és az emlékek ismét záporoztak.
" Egy-két évet öregedtem, ahogy végig néztem magamon. Magasabb voltam és már kezdett valami nőies formám lenni. De még mindig kislányként viselkedtem. Megszeppenve álltam apám és anyám mellett. 
- NEM ÉRDEKEL! AZT MONDTAD, HOGY A FIAM VEHETI EL A LÁNYODAT!!!- kiabált a férfi aki mellett egy magas fiú állt.