Sziasztok!
A blogba bizonytalan ideig nem lesz új rész. Most sorolhatnám a milliónyi indokomat, de csak egy van neveztem egy novella író versenyre és az most nekem fontos így a következő rész még nem tudom mikor lesz fenn :)

Első Díj *-*

Köszönöm a díjat a http://www.zemariel.blogspot.hu/ szerzőjének.

Szabályok:
Írj magadról 11 dolgot!
Válaszolj 11 kérdésre!
Írj 11 kérdést!
Küldd tovább 11 embernek!


1. Írj magadról 11 dolgot!

1. Imádok blogot írni.
2. A zene egyik legfontosabb lételemem.
3. Zenelejátszó nélkül nem indulok el sehová.
4. Anyukám szerint fanatikus vagyok szerintem szimplán rajongó
5. Nincs olyan előadó akit utálok max csak egy-egy zenéjét
6. 3 blogot írok és most tervezek egy nem 1D-set.
7. Neveztem egy novella író versenyre.
8. Elegem van a nyárból mert állandóan rohanok valahová.
9. Van egy kutyám aki nálam az első és legfontosabb.
10. Gyakran elfelejtek dolgokat
11. Barna hajam van.

2. Válaszolj 11 kérdést!
Hány éves vagy?
17 leszek
Van házi állatod?
Van egy kutyám
Mi a kedvenc színed?
Lila
Mi a kedvenc filmed?
Nincs kedvencem ha véletlen adódna az az éppen aktuális
Melyik a kedvenc számod?
Sok kedvenc számom van nap estig itt ülnénk ha én az sorolnám
Van testvéred?
Van egy öcsém.
Hol laksz?
Mélykút (city)
Milyen könyveket szeretsz?
SOK fajtát, egyik kedvencem az SZJG (ez miatt szerettem meg olvasni)
Nézel sorozatokat?
Igen hármat, A vámpírnaplókat, A Kínost és a Pretty Little Liarst. (amikor van időm)
Mi a kedvenc sorozatod?
Az előbb már felsoroltam.
Miért kezdtél el blogolni?

Nem tudom, sokáig motoszkált a fejembe, hogy el kellene kezdeni egy blogot, de nem volt hozzá talán bátorságom. De a barátnőm is elkezdte és ott kaptunk bátorítást ugyanis a barátaim is mind vezetnek egy vagy akár több blogot is (bocsi hosszúra sikerült)

Küldeni nem tudok sajnálom, nem nagyon van időm olvasni.

Az új résszel kapcsolatban pedig annyit, hogy igyekszem vele, de most jöttem haza a nyaralásból és nekem a nyaralás állt abból, hogy új részeket írtam, de amint lesz lelki erőm hozom addig is kitartást. :)

5.rész

Döbbentem álltam Louissal szemben. Honnan veszi a sok hülyeséget.

-     Ha már így egymásra találtunk akkor megmutathatnád a kivezető utat.

-     Akkor nem jó fele indultál. – nyitotta ki az ajtót. – De ha gondolod erre is mehetünk.

-     Nekem mindegy csak vezess ki innen.

Szótlanul követtem az idegenvezetőmet. A kastély sötétebbnél sötétebb folyosóin vezetett végig. Végig rángatott egy pókhálótól gazdagon és egy eléggé háború vert részen amikor egy képcsarnokban kötöttük ki. Elállt a lélegzetem a gyönyörű sok kép láttán. Érdeklődve nézegettem az öregebbnél öregebb képeket, amikor egy nagyon poros képhez értem. Előkaptam a ruhám ujjából egy fehér zsebkendőt és letöröltem róla a port, hogy jobban látható legyen. A képen egy fiatal pár volt. A nő barna haja kontyba volt feltűzve és egy gyönyörű ruhát viselt. A férfi vörös kabátja és váll lapjai előkelőségre utaltak valószínűleg király vagy gróf lehetett. Ahogy a képet tanulmányoztam a gyomrom görcsbe rándult a fejem viszont lüktetni kezdett. Leültem a kép elé, hisz az állás megerőltetőnek ígérkezett. Éreztem, ahogy Louis letérdel elém és rázogat, de nem volt erőm, elhalványult előttem minden.

*másnap reggel*

A fejem még mindig hasogatott. A végtagjaim elernyedtek, nem volt erőm mozgantni. Nyöszörögni próbáltam, hátha egy egyén meghallja. Nem sokra rá egy kéz szorította meg az enyémet

-     Nem lesz semmi baj. – mondta egy rekedes hang.

-     Szólok az orvosnak. – jelentette ki egy másik, élesebb hang.

-     Csak siess. – sóhajtotta a mellettem ülő férfi.

Az ajtócsapódás után éreztem, hogy valaki megemel és feljebb ültet az ágyon. Két smaragdzöld tekintettel találtam magam szemben amitől azonnal összerándult a gyomrom és olyan érzések fogtak el, mint még soha. Éreztem valami különlegeset, olyan volt mintha pillangók repkednének a gyomromban. De hisz nem lehetek szerelmes és nem pont egy ilyen tuskóba. De nem értem magam sem őt, talán ő is csak egyfajta álcát mutat mindenki előtt, hiszen mikor az édesanyja bejött olyan kedves és segítőkész volt.

-     H-Harry! – dadogtam. – M- Mi történt?

-     Louissal sétáltatok át a képcsarnokon amikor egy képnél rosszul lettél és elájultál.

-     Meghoztam! – tört be az ajtón Louis.

-     Nos nézzük csak. – lépett közelebb az orvos.

A csuklómat kezdte el szorongatni közben minden szorításnál hümmentett egyet. Láttam, ahogy Harry nyakán az idegességtől megdagadtak az erek. Louis viszont már a körmét rágta az idegességtől. Az orvos jól szemügyre vett és minden lehetséges betegségre megvizsgált, de semmi.

-     Úgy látom, hogy a hölgynek semmi baja. – állt fel mellőlem.

-     És akkor mitől ájulhatott el? – ugrott oda hozzám Harry.

-     Fogalmam sincs uram.

-     Mégis mi folyik itt?! – jött be a király az ajtón.

-     Apám! – nézett döbbenten a herceg.

-     Uram. – lépett hátrébb két lépést Louis.

-     Eredjetek. – biccentett az ajtó felé.

Mindenki elhagyta a szobát, mint a villám. Egy levegőt sem tudtam venni olyan gyorsan történt. A király az ágy elejébe sétált utána farkasszemet nézett velem. Összerezzentem annyira félelmetes volt, ahogyan ott állt és engem nézett. Most jobban örültem volna, ha Harry áll mondjuk ott, mert őt talán gyorsabban le tudtam volna szerelni.

-     Tudod, Robin nem tudom, miért akarod a múltat felhánytorgatni, de jobban tennéd ha elmennél és csendben leélnéd még a hátra levő szánalmas életed foszlányait.

-     Ez meg hogyan érti? – ültem fel az ágyon.

-     Úgy értem, hogy nem kellene itt lábatlankodnod. Menj vissza a parasztok közé menj hozzá egy férfihoz éljetek boldogan, fizessétek be a rátok szabott adókat, dolgozatok és mindannyian elfogunk férni egymástól.

-     Nem értem uram. Hallottam valami féle háborúról amiben nekem is közöm van igaz ez?

-     Nem nincs itt semmi féle háború és nem is lesz a nép lázongásait viszont kényelmesen visszaverjük.

A gonosz tekintete ismerős volt. Ahogy engem nézett mély zöld szemeivel a szőr is felállt a hátamon.

-     Ismerem magát és maga is ismer engem. Igaz?

4.rész

-     Mire fel mondanám el neked a nevem?
-     Már ahogy lent is említettem megmentettem az életedet már kétszer!
-     Ja persze és az első találkozásnál le akartál csukatni.
-     Most nem volna egyszerűbb, ha elárulnád a neved? – állt fel az ágyról
-     Robin, most jobb?
-     Robin? Robin! Robin. Tetszik a neved.
Felvont szemöldökkel figyeltem, ahogy a nevemmel szórakozik. Komolyan most mi a francért, nem tudott volna elengedni. Amíg én ezen agyaltam valaki kopogott.
-     Gyere be! – kiáltott ki közben rólam nem vette le a tekintetét.
-     Édesem apáddal arról beszéltünk, hogy… - szakította meg a mondandóját egy alacsony barna hajú hölgy, amikor engem észrevett.
-     Robin ő itt az édesanyám. Anya ő itt Robin.
-     Örvendek. – keltem fel az ágyról.
-     Sajnálom a nagy rumlit, de a fiam nem igazán a tettek embere.
-     Szerintem egyáltalán nincs rumli. – mosolyogtam kedvesen.
-     Én szeretem a rendet. – védekezett Harry.
-     Persze fiam, de apád beszélni szeretett volna veled.
-     De anya én most nem tudok menni. – bökött felém.
-     Ó miattam ne fájjon a fejed éppen menni készültem. – álldogáltam Harry mellett.
-     Remélem, még benézel hozzánk. – mosolygott kedvesen Harry anyukája.
-     Természetesen. – bólogattam, de tudtam, hogy most találkoztunk először és valószínűleg utoljára.
Elindultam kifelé, de Harry elkapta a kezemet. Kirántottam, majd Harry arcára terelődött a figyelmem.
-     Köszönöm Harry herceg, de innentől magam is boldogulni fogok. – indultam ki a szobájából.
A sötét folyosón gyorsan kapkodtam az aprócska lábaimat. Én hülye, nemhogy megkértem volna, hogy kísérjen ki, nem majd én mindent megoldok. A sötét folyosón ballagtam végig, amikor a hátam mögül mély és hörgős beszélgetés hallatszódott. Ide-oda kapkodtam a fejem és megpillantottam a baloldalon egy ajtót. Óvatosan nyitottam be és amikor megbizonyosodtam róla, hogy nincs bent senki beléptem. Az ajtónak támasztottam a fülem és hallgatózni kezdtem.
-     Egyszerűen hallatlan! Azt hittem nem vagy ilyen felelőtlen. Hogy tudott egy lány ennyire elvakítani. Idehozod a kastélyba, mintha nem is az én fiam volnál.
-     Apa komolyan azt sem tudod ki ez a lány!- ismeretem fel Harry rekedtes hangját.
-     Jobban ismerem, mint te!
-     Honnan ismerne engem. – mondtam ki amire gondoltam.
-     Mi volt ez?
-     Te biztos jobban ismered a kastélyt mint én!
Ezen a kijelentésen kuncogni kezdtem, de pillanat perc alatt valaki a számra tette a kezét. Próbáltam védekezni ellene, de túl erős volt a szorítása. Harry és az apja hangja egyre távolodott. A titokzatos valaki pedig maga felé fordított és elengedett.
-     Mit gondolsz ki vagy te? – vágtam arcon
-     Először is Aúúú! – dörzsölte az ütésem helyét. – Másodszor is Áúúúúúúúúú. Harmadszor Louis William Tomlinson.
-     Ó bocsánat felséged, de én önt nem ismerem. – forgattam a szemeimet.
-     Nem vagyok herceg, csak a legjobb barátja.
Nem reagáltam rá semmit, komolyan mára elegem van, csak ma 3 pasival sikerült összefutnom vagy más igazából azt sem tudom mennyi az idő. A vaskos, zömök falak, teljesen elzárták a fényt a kastélyba. Az folyosókat apró fáklyák világították be.
-     Te vagy Harry új kedvese?
-     Hogy mije? – kerekedett nagyra a szemem.

3.rész

A srác mozdulatlanul állt. Összevont szemöldökkel bámult amitől nekem a szőr is felállt a hátamon. Apró lépésekkel közeledett felém, majd amikor a táltos szépséghez ért végig simított a nyakán utána odalépett és felnézett rám.
- Én a helyedben nem játszanák a sárban. – vett le a lóról.
- Ne nyúlj hozzám. – hadakoztam ellene.
- Lenyugodnál, kérlek. – tett vissza ismét a mocsárba.
Mérgesen kezdett el méregetni. A barna szemei egy pillanat alatt feketévé váltak amitől engem a hideg kirázott. Hátráltam tőle két lépést amikor a mellettem lévő fa lángba lobbant. Hirtelen valaki megragadta a karomat és maga mögé taszított. Mikor jobban szemügyre vettem az illetőt láttam, hogy Harry volt az. Megismertem a göndör hajáról és a furcsa illatáról.
- Le van tartóztatva!- kiáltott rá Harry az idegen srácra.
- Miért is ha szabad megtudnom? – fonta össze maga előtt a kezét.
- Tiltott varázslat használatáért. – tartotta felé a kardot.
- Ne… Nem csinált semmit. – dadogtam.
- Miért védi? – fordult felém felvont szemöldökkel.
Nem tudtam magyarázatot adni. Csak álltam ott és néztem a két értetlenül bámuló srácot. Harry egyre türelmetlenebbé vált, amitől én még hátrálni kezdtem. A herceg megjelenésében volt valami, ami vonzott. Először még nem éreztem, de most minél közelebb akartam kerülni hozzá.
- Csak úgy szeretném elárulni felség, hogy örülök, mennyire szívén viseli a népe sorsát csak hogy ez már nem az ön birodalma.
- Hogy érti? – lökött még hátrébb, mintha féltene.
- Tudja, az erdő ezen része már a Rejtélyes birodalomhoz tartozik.
A herceg egy „mit érdekelsz te engem kis mitugrász” nézéssel elintézte a srácot, aki még most is idegen a számomra. Harry megragadta a karomat és elkezdett maga után vonszolni. Mikor a lovához értünk rám tört a pánik roham.
- Ez mégis ki a fene volt és te honnan tudtad, hogy hol vagyok és egyáltalán mit kerestél erre, miért követtél és mit akarsz tőlem egyáltalán?
- Segíteni próbáltam. – vágta rá nem túl kedvesen.
- Hát ha nem láttad volna tökéletesen ura voltam a helyzetnek.
- Ja tényleg azért égett le majdnem a fél szemöldököd.
- De nem égett le. – vágtam a fejéhez.
- Segíthetek még valamiben? – szállt fel a lovára.
- Kösz nem. – indultam az ellenkező irányba amikor valami megállította a lábamat.
- Anyukád nem tanított meg arra, ha egy királyi sarj felajánlja a szolgálatait, akkor azt illik elfogadni.
- A dadusod nem tanított meg arra, hogy ne manipuláld senki lábát? – fordultam felé.
- Gyere, elviszlek. – ügetett oda a lovával, majd felrántott maga mellé.
Annyira bírom, meg sem várja míg válaszolok. A szívem egyre hevesebben kezdett el verni. Nem tudtam mitől csak arra fogtam, hogy biztos izgalmas napom volt jobban mondva délutánom. A nap már teljesen lement amitől nekem azonnal libabőrösség ütötte ki a bőrömet. A kastély bejáratánál állt meg. Le akartam szállni, de nem engedte.
- Most inkább meg se mozdulj. – súgta hátra.
- Miért? – dőltem előre, amikor hirtelen két világító szempár jelent meg a sötétben.
Harry köré fontam a karomat és szorosan öleltem, nehogy valami lerántson róla. Mikor kinyílt a kapu egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. Éreztem ahogy Harry felnevetett azon, hogy én mennyire ideges voltam. Lesegített a lóról utána a ló kantárját át adta egy istállófiúnak.
- Miért remegsz? – húzott közelebb magához.
- Szerinted? – toltam el magamtól
- Hm. Na gyere. – húzott befelé a hatalmas kastélyba.
- Én oda biztos, hogy nem megyek be.
- Csak úgy repülsz. – kapott föl a vállára.
Rúgkapálva ellenkeztem az ellen, hogy felvigyen. Láttam, ahogy a személyzet értetlenül bámul felénk, de legtöbbjük csak megvonták a vállukat. Amint felértünk egy szobába vitt be amiről rögtön tudtam, hogy az övé. Leültetett az ágyra és leült mellém.
- Na most, hogy már ketten vagyunk a szobába elárulhatnád a nevedet?

2.rész

2. rész
Mr. Parker után osontam, aki bizonyára nem vett észre, hiszen amikor megfordult majdnem rám borította a két bögrét, amit nekem szánhatott.
- Ó, kedvesem kérem, legközelebb jobban vigyázzon. – került ki, majd visszament a nappaliba.
- Nem tudom miért ilyen titokzatos velem, de ha elmondaná nekem, hogy mit akar bepótolni roppantmód hálás lennék.
Visszaültem a kanapéra és a férfi felé fordultam. Kíváncsian fürkésztem Mr. Parkert.
- Robin kedves, mikor szeretnéd a felkészülést elkezdeni?
- Milyen felkészülést és egyáltalán honnan tudja a nevemet? – vontam fel a szemöldökömet.
- Jaj ne butáskodj, már a legapróbb hajszáladig ismerlek te kis butuska lány.
- Elmesélhetné nekem, hogy honnan ismer ilyen jól.
- Nem érünk rá mesélni a legfontosabb az, hogy végre itt vagy.
- Mit akar velem? – vontam fel a szemöldökömet.
- Megtanítalak harcolni.
- Harcolni engem ez vicces, de most komolyan mit akar velem?
Andrew megragadta a karomat és egy hatalmas szekrény felé vezetett.
- Itt nyugodtan átöltözhetsz.
- Miért akarnák én átöltözni?
- Azért, hisz nem érünk itt rá teát szürcsölésezni. A háború napok kérdése és kitörhet és te vagy az egyetlen, aki megakadályozhatja.
- Megértem, hogy egyedül tetszik élni, de azért még elárulhatná mit is akar nekem ezzel a hülye bármelyik nap kitörhet a háború dumájával.
- Mielőtt az országra 3 részre szakad boldogság és béke volt. De utána megjelent a három birodalom királya és végeztek az uralkodókkal. Sokak szerint a gyermekük életben maradt, de ez csak szóbeszéd. A régi boszorkányok megjósolták, hogy eljön egy lány aki megmentheti a birodalmat és békét hozhat a földre. És ez volnál te.
- Honnan olyan biztos ebben?
- Csak tudom és siess. – utasított utána pedig kiment az ajtón.
A sok ruha között alig tudtam választani. Sohasem volt még ennyi ruhám. Egy fehér hosszúra esett a választásom, hiszen ha ebbe megtanulok küzdeni, akkor bármibe menni fog. Kiléptem az ajtón Mr. Parker elámult amikor megpillantott.
- Azt, hiszem ez küzdeni egy kicsit hosszú, de ahogy érzed Robin.
Kimentünk teljesen a tisztásig. Ott felállított egy nagy szénabálára egy nagy nyíltáblát. Mikor visszajött a kezembe nyomott egy íjat és egy nyílvesszőt. Elöntött a dejavu érzése. Ahogy a kezemben tarthattam az íjat az volt életem legszebb pillanata. Megragadtam az íjat felhúztam, majd elengedtem. A nyíl pont telibe talált.
- Ejha, ez aztán a mestere munka. – dicsért meg.
Miközben gyakoroltam és gyakoroltam lódobogás ütötte meg a fülemet. A vállamra tettem az íjat és elkezdtem rohanni. Nem volt hozzá hangulatom, hogy megint belefussak Harry hercegbe. Még csak az hiányzott volna. Kezdem azt hinni, hogy Mr. Parkernek igaz volt azzal kapcsolatban, hogy valamihez közöm van. Az erdőben megcsúsztam és egy folyó mederben kötöttem ki. Próbáltam feltápászkodni, de a lábam beszorult valamibe. Hiába rángattam nem mozdult. Egyik pillanatról a másikra vesztettem el a reményt, hogy innen segítség nélkül kiszabadulok. Lódobogás és lónyerítést hallottam amitől még idegesebb lettem. Jobbra-balra kapkodtam a fejemet, amikor megpillantottam magam előtt egy gyönyörű fehér unikornist. Felé nyújtottam a kezemet, hogy megsimogatom, amikor valaki megköszörülte a torkát.
- Te még is a fenét képzelsz?
Az unikornis lehajolt hozzám így én belekapaszkodtam a nyakába. Sikerült utat törnöm így a beszorult lábam is kiszabadult. Felültem az unikornis hátára és onnan figyeltem a titokzatos idegent.