Megsemmisülve ültem apám balján. Miért ígérte volna oda a kezem a megkérdezésem nélkül.
-William ezt még megkeserülöd.-ragadta meg fia kezét aki mindvégig le sem vette rólam a szemét. A hideg futkosott a hátamon. Amíg távoztak a vendégeink én lopva apámra néztem akinek az arcáról csak a dühöt lehetett leolvasni.
- Apám- szóltam hozzá bátortalanul.- Mi folyik itt?
- Semmi édesem nem kell semmi miatt aggódnod.- hagyott magamra.
Követtem, de már mikor kiértem apám sehol nem volt. A falnak döntöttem a fejem és bámultam magam elé.
- Ilyen csinos lány miért búslakodik?- kérdezte valaki mellőlem.
Oldalra fordítottam a fejem és azzal a sráccal találtam magam szembe aki bent volt a trónteremben. Megforgattam a szemem, majd elindultam az ellenkező irányba. Én folyamatosan gyorsítottam a tempómon ő pedig folyamatosan a sarkamba loholt. Befordultam a szobámhoz vezető folyosóra. A fiú elkapta a karom és vissza rántott.
- Robin hercegnő! Én csak bocsánatot akartam kérni az apám viselkedése miatt.- nézett zöld íriszeivel.
- Nem tőlem kell bocsánatot kérned.- igazítottam hátra egy kósza tincset.
- Tudnod kell, hogy én nem akarom rád erőltetni.- mondta, majd elszaladt.
- De...De.
Bementem a szobámba, majd ledőltem az ágyra. Elbóbiskoltam és a gondolataim a göndör hajú zöld szemű fiú lebegett a szemem előtt.
- Nem tudtam, hogy így magával ragadott.- hallottam meg anyám hangját.
Felültem az ágyon és anyámra meredtem. Nem szólt semmit csak leült mellém. Anya éppen mondani akart valamit, de én megint a csillag közepén találtam magam."
Harry aggódó tekintetével találtam magam. Az utolsó két csillag ága is meggyullad, de ott nem volt semmi emlék kép. A csillag ágainál álló fiúk hátra léptek és a csillag ágai körül meg gyulladtak.
Rájuk néztem, majd a körülöttem égő fű elaludt. Fáradtan rogytam le a földre, mire mind az 5 fiú körém gyűlt. Liam ütögette az arcom én pedig végig simítottam az arcán.
- Jól vagy?- nézett rám aggódóan.
Megráztam a fejem, mire ő a combom alá nyúlt és menyasszony stílusba elindult velem.
- Liam mégis hová viszed?-kiabálta utánunk a többiek.
- El tőled.- kiabált vissza.- Meggyógyítalak, ne aggódj.- nyomott egy puszit a homlokomra.
Elmosolyodtam, majd a mellkasának döntöttem a fejem. Sokat gyalogolhatott mikor megállt és vett egy mély levegőt.
- Nem kell ám cipelned.- néztem rá.
- Már itt vagyunk.- nézett rám, majd előre felé.
Én is elnéztem abba az irányba és egy kis kastély előtt álltunk. Nem volt olyan nagy, mint amiben Harry és családja lakott, de elég nagy. Leengedték a felvonó hidat Liam pedig elindult velem. Felvitt az egyik szobába, majd lefektetett a középen lévő hatalmas ágyra majd egy meleg pokróccal betakart. Adott egy puszit a homlokomra, majd leült az ágyra és az arcomat simogatta.
- Nagyon szeretlek még mindig.- csókolt meg.
