7.rész

A könyvet kezdtem el lapozgatni. Az egész kézzel volt írva. Zayn döbbenten kapkodta a fejét köztem és a könyv között. Pár perc után képes volt szóhoz jutni.
- Te vagy az elveszett leányzó!- bologatott diadalittasan.- Elviszlek Mr. Parkerhez. Ő majd megtanít mindenre amit elvettek tőled.- ragadta meg a karom.
Át vonszolt mindenen ami az útjába került. Amint odaértünk Mr Parker felkapott és szorosan magához ölelt.
- Hová lettél te lány?- tolt el magától.
- Nem az a lényeg, hogy hová lettem hanem, hogy mit találtam.- lengettem a könyvecskét.
- Ezt meg honnan szedted?- akarta kikapni a kezemből, de én elrántottam előle.
- Add át!
- Majd először én elolvasom.- nyitottam ki..
Az első oldalon is már megdöbbentő dolgokkat kellett megtudnom. Elindultam a ház mögé, hogy békésen tudjam olvasni. Ahogy lapozgattam a könyvet úgy egy levél esett ki belőle.
-Ez meg ...mi a ?- hajtottam szét.
Elkezdtem olvasni.
" Édesem!
Amikor ezt a levelet olvasod én már nem az leszek, mint régen. Borzalmas volt látnom, ahogy elvesznek tőled mindent. Elvették tőled az érzéseket és az emlékeket. Ezt úgy kell értsd  hogy az eddigi életedben nem igazán volt semmi félelem érzeted és ez neked lehet, hogy nem tűnt fel de így igaz. Nem tudtál szerelmes lenni és igazán boldog sem. Apád szerint így könnyebben tudtál új életet kezdeni. Borzalmas volt látni, mikor kicsempésznek a kastélyból, hogy új életet tudj kezdeni. Ott akartam lenni veled, látni, hogy felnősz, férjhez mész, gyermekeid lesznek. De ennek kicsi az esélye. Mivel nem tehetem meg, hogy elmondjam neked szóba ezért inkább leírom neked. Harcol, küzdj és emlékezz. Valahol  mélyen az elmédben megvannak a régi emlékeid keresd meg és használd. A könyv a segítségedre lesz abban, hogy megtaláld azokat amiket elvettek tőled. Mr Parker pedig tudja mit kell tennie ahhoz, hogy neked minden sikerüljön. Ha a jelenlétemmel nem is, de az erőmmel segíteni foglak. EZT MEGIGÉREM!"
Összehajtottam és éreztem, hogy egy könnycsepp végig szalad az arcomon.
- Minden rendben?- lépett oda Zayn.
- Persze.- töröltem le az arcomról.
- Nem úgy látom. Mit találtál benne?
- Háború lesz!- emeltem fel a fejemet.
- Ez az!- hallottam a ház felől Mr Parker hangját.
- Ezt most elszúrtad.-súgta oda Zayn aki abban a pillanatban el is tűnt.
- Gyere kedveském, megmutatom a páncélodat.
- Ennyire várta már ezt a napot?
- ÓÓ ne viccelj én tudtam, hogy be fog következni.
- Mi maga talán valamiféle jós?
- Igen és részidős lovagképző.- mosolyodott el.
Elindultunk a ház felé amikor hirtelen a semmiből katonák jelentek meg.
- Ember rablás vádjával letartoztatom.- szállt le a lováról az egyik katona.

6.rész

A király úgy nézett rám, mintha megakarna ölni. Egyre közeledett felém amitől nekem a hideg futkosott a hátamon. Sosem éreztem ilyent egyszeriben minden más lett.Éppen megragadta a karom amikor Harry édesanyja jelent meg.

- Fejezd be!- ordított rá a férjére.

- Hogy mersz velem ilyen hangnemben beszélni.- nézett a nőre.

- Robin gyere.- kapott fel Harry.

Harry úgy szalad velem ahogy csak bírt. Egészen a palota udvaráig, ahol felültetett egy lóra.

- Siess! Anyám pedig ezt küldi neked.- nyújtott át egy rongyos könyvet.

- De..De ez...- akartam kérdezni csak, nem igazán jött össze, hisz Harry rávágott a ló farára és az futásnak ered.

- Sok sikert!- kiáltotta utánam.

A ló az erdő felé vette az irányt. Az egyik kezemmel a könyvecskét a másikkal pedig a kantárat szorongattam. A szívem egyre hevesebben kezdett verni. Sosem voltam ennyire zaklatott. 

- Állj!!- kiáltottam el magam, mire a ló megállt.

Leszálltam a lóról és a könyvecskét kezdtem nézegetni. Leültem egy kidőlt fára és próbáltam kinyitni a könyvet. 

- Mi a francért nem akarsz kinyílni.- szólaltam fel pár percre rá.

- Nem fogod tudni!- szólalt meg a hátam mögül valaki.

Megfordultam és az a fiú állt velem szemben akitől tegnap Harry elragadott.

- Ki vagy te?- szorítottam magamhoz a könyvecskét. 

- A nagy varázsló.- lépett felém egyre mire én egyet hátra.

- A nagy varázsló?- vontam fel a szemöldököm.

- Zayn, ha így jobban tetszik.- ült le egy kőre.

- Miért nem tudom kinyitni?- néztem a tárgyra.

- Ez egyszerű kisasszony. Azért mert csak egy bizonyos vér vonal leszármazottja tudja kinyitni.

- Mi féle vér vonal?

- Az első uralkodó családéból származó, de mivel azok régen meghaltak így ez zárva marad.

- Miféle első uralkodó?

- Hogy te semmiről sem tudsz.- gyújtott tüzet a középen álló fatörzsön.- Ülj le.

- Elmeséled?- néztem rá csillogó szemekkel.

- El.- sóhajtotta.- Az első uralkodó családot akkor ölték meg, amikor a vámpír király elfoglalta a trónt. Az egész családot megölték, de szóbeszédek járják, hogy az uralkodó lánya életben van és ha ez az egész igaz akkor retteghet az összes birodalom, mert akkor a lány visszafoglalja az egészet.

-Akár egy háború is lehet?

- Akár az is. Tudod a nép nagyon reménykedik a dologban, hisz akkor az egész birodalom felvirágozhat. És akkor akár új élet is kezdődhet mindenki számára.

- És mi van ha tényleg életben van a lány?

- Akkor minél előbb el kell azt a könyvet neki juttatnod. És ha véletlen megtalálod akkor üzenem neki egy csepp vér és megnyílik minden.

- Csak egy csepp?- vizsgáltam a kezem.

Annyira hihetetlen volt. Mi van ha én vagyok az. Minden stimmel. A szüleim nem voltak meg. Mr Parker pedig háborúról beszélt aminek én leszek a lényege. Megragadtam a földről egy élesebb követ és megvágtam az ujjam hegyét.

- Te mi a ....

- SHH.- csöppentettem rá egy cseppet, mire az kinyílt.

Sajnálom, hogy ilyen rövid lett, de ahogy egy ismerősöm mondaná fő a csattanó. Ihlet hiány miatt nem tudtam hozni a részeket, de most már igyekezni fogok. Remélem elnyerte a tetszéseteket.