Sajnálom, hogy ilyen sokára hoztam, de rengeteg tanulni valóm van. Igyekszem majd hetente hozni a részeket.
Pff még, hogy női bájjal. Mégis minek néz engem? Ezekkel a gondolatokkal ültem Louisszal szemben. Nagy kékes szemével tanulmányozott. A gyomrom görcsbe rándult, majd egy hatalmasat mordult.
- Éhes vagy?- állt fel mellőlem.
Eléggé érdekes fejet vághattam, hisz csak megvonta a vállát, majd felült a lovára. Felálltam én is gyorsan és utána indultam.
- Most itt hagysz?
- Hát ha nem jön kisasszony.- mosolygott pimaszul.
- Hagyjuk inkább sétálok.- indultam az ellenkező irányba.
Éreztem magamon Louis tekintetét. Besiettem az erdőbe, nem foglalkozva az otromba fickóval a ló hátán. Ahogy az erdő mélyebb részére értem furcsa neszekre lettem figyelmes. A szívem a torkomba dobogott. Felemeltem a ruhám szoknya részét és futásnak eredtem. Az arcomból próbáltam az ágyakat és a gallyakat kisöpörni amik felsértették a bőrt. Ahogy még mélyebbre jutottam az erdőbe mindent ellepett a fehérség. Hó borított mindent.
- Ez meg hogyan lehetséges?- ámultam el.
Mögülem még mindig furcsa zaj hallatszott ezért ismét megeredtek a lábaim. A nagy köd miatt alig láttam valamit. Fogalmam sem volt merre szaladok és, hogy egyáltalán miért. Louis biztosan nem lovagolt utánam, hisz akkor már régen utol ért volna. Kiérve az erdőből egy hatalmas kastéllyal találtam magam szembe. A tornyai a felhőkig értek. A háttérbe egy gyönyörű folyó csörgedezett a helységeken keresztül. A bástyákat a hófehér hó lelte el. Elindultam az hatalmas építmény felé. Ahogy egyre közelebb értem az emberek is elkezdtek kirajzolódni. Jó pár katona járőrözött fent és amikor megpillantottak készenléti állapotba álltak az íjászok.
- Mi járatban van?- kiáltott le az egyik.
- Kérem segítsenek. Egy férfi üldöz engem.- néztem segélykérően.
Hirtelen trombita harsant fel, majd a kapu elindult lefelé. Hátráltam pár lépést, nehogy agyonnyomjon a hatalmas kapu.
-Niall herceg megérkezett!-kiáltotta el magát az egyik őr.
Két elől lovagló olyan sebességgel vágtattak el mellettem, hogy én belezuhantam a várárokba. Sikoltva landoltam a vízzel teli gödörbe. Mivel nagyon hideg volt az átázott ruhámba még jobban fáztam. Gondolataim teljesen össze voltak zavarodva.
- Kisasszony minden rendben?- nyújtotta a kezét egy szőke páncélos férfi.
- Remekül.- álltam fel.
Felsegített az árokból, majd bekísért a palotába. A csuklómnál fogva rángatott végig a folyosókon.
- Kapjon száraz ruhát utána hozzátok elém.- lökött oda egy szolga lánynak.
- Igen is felség.- hajbókolt a vörös hajú lány.
A lány kézen ragadott és végig vonszolt a hosszú folyosón. 1-2 fáklya mutatta az utunkat. Az átjáró végén egy hatalmas csigalépcsőn indultunk lefelé. Évezrednek tűnt miközben haladtunk lefelé.
- Hogy nevezhetlek?- kérdeztem félénken.
- Csitulj te. Tán azt szeretnéd, hogy mindketten bitófán (akasztófán) végezzük.- nézett rám szúrós tekintettel.
Jézus mi folyik itt ebben a kastélyba. Attól, hogy megkérdezem a nevét még talán nem járna halálbüntetés. Beengedett egy hatalmas ruhatárba, majd maga után bezárta az ajtót.
- Miért zárta be az ajtót?- léptem egyet hátra.
- Mondanom kell valamit és tudom, hogy ezután a mágián fognak elégetni, de ezt akkor is tudnia kell. Várták már. Niall herceg hónapok sőt évek óta várja, hogy átlépje a vár kapuit. Lehet, hogy alig emlékszel a múltadra, de hiba volt idejönnöd. Menekülj amíg csak lehet.
- De nekem beszélnem kell a herceggel.- erősködtem.
- Keresd meg a múltad.- utasított.- Ne törődj mások mit mondanak. Megértetted?- rázogatott.
- Azt hiszem igen.- bólintottam egy aprót.
- Rendben akkor válasz ruhát és szólj, ha készen vagy.- mondta majd távozott.
A rengeteg férfi és női ruha között sétálgatva a lány mondatán járt az eszem. Nagyon fontos szerepem lehet, ha ennyire akar mindenki. Emlékeznem kell a múltamra, hogy helyt tudjak állni a jelenben. Miközben ezeken agyaltam ráakadtam egy gyönyörű zöld színű ruhára. Magamra kaptam és megkértem a lányt, hogy segítsen felhúzni a cipzárt. Kontyba közötte a még vizes hajamat utána visszaindultunk. Egy nagy terembe vezettek, ahol már a herceg tűkön ülve várakozott.
- Na így már méltóbb.- mosolygott önelégülten.- És miben lehetek a szolgálatában hercegnő?
Csendben álldogáltam és a ruhám alól kikandikáló cipőm orrát tanulmányoztam.
- VÁLASZOLJ, HA A KIRÁLY KÉRDEZ!- ordított rám egy nagydarab katona.
- Nyugalom Charles.- ült higgadtan a trónon a szőkeség.
- Nem vagyok hercegnő, nem ismerem az etikettet csak eltévedtem.- mondtam a félig igazságot.
Határozottan biztos voltam benne, hogy nem kéne most Louisban megbíznom.
- Nagyon köszönöm a ruhát, de nekem most mennem kellene.- dadogtam össze- vissza.
- Rendben. Kísérjék ki a hercegnőt.- intett az egyik őrnek.
Amint kilöktek a kapunk émelyegni kezdtem. A fejem szédült. Elbotorkáltam az erdő széléig. Onnantól nem tudtam tovább menni. Megtámaszkodtam az egyik fa törzsébe, majd hirtelen elsötétült minden.
