16.rész

Sajnos megint nem jutott elég időm. De most kárpótlásul hosszú résszel készültem nektek. És a következő is nagyon hosszú lesz és most hamarabb fog érkezni, mint most. :) 

Jó olvasást!

Elfogadtam a kezét. Felhúzott a földről, majd elindultam utána. Egy kis ösvényen mentünk tovább. A lovát kikötötte az egyik fához, mert szegény nem fért volna el a keskeny úton. Ahogy egyre beljebb kerültünk a zöldellő fák már eltűntek és helyettük hó borította őket. Furcsa volt látni azt, hogy 1-2 méteren belül már egész más a világ.
- Miért borít mindent hó?
- Azért Robin, mert mikor édesanyádat megölték akkor valami átkot küldött a birodalom ezen részére.
- Anyám boszorkány volt?- kerekedett el a szemem.
- Sokak szerint mások szerint tündér, de ezt senki még a király sem tudta. De szerintem a zord időjárás ellenére egész kellemes itt.- fordult hátra.
A hideg szél teljesen átfújta a lenge ruhámat. Átöleltem magam és a csupasz vállaimat kezdtem el dörzsölgetni hátha attól felmelegszek. Louis láthatta, hogy fázok ezért levette a köpenyét és a hátamra terítette.
- Nem vagy hozzá szokva az ilyen időhöz. Na gyere.- rántott be egy összedőlt épületbe.- Na itt megvárjuk, hogy egy kicsit enyhüljön a vihar aztán mutatok valamit.
Megvontam a vállam és a köpenyt még jobban összehúztam magamon. A hóesést bámultam, Louis pedig követte a példámat.
- Te is látod?- próbáltam a hóesésen túl látni.
- Micsodát?
- Hát azt.- indultam meg.
Louis elakart kapni, de én nem hagytam neki. A hóesés egyre gyengülni kezdett ahogy én átmentem rajta.
Ahogy a túloldalra értem egy kis várszerűség volt előttem. Óvatosan bekopogtam rajta, de nem jött válasz. Benyitottam, de semmi fény nem volt bent. Ahogy egyre mentem befelé az ajtó becsapódott mögöttem. Visszarohantam és kiabálni kezdtem.
- Louis segíts nekem! Louis!!- döröböltem.
- MEGPRÓBÁLOM VALAHOGY KINYITNI!- kiabálta vissza.
 - Robin.
Valami furcsa hang a nevemet suttogta. Megfordultam, de nem volt ott semmi. A sötétbe botorkálva indultam meg a lépcső felé.
- Nagyra nőttél mióta utoljára láttalak.
Megfordultam, de ott nem volt senki. A szívem egyre hevesebben kezdett el verni. A légzésem felgyorsult.
- Gyermekem itt nem kell félned!
Visszakaptam a tekintetem a lépcsőre, de nem volt ott senki. A magas oszlopsor mögül aprócska fény szűrődött ki. Bátortalanul lépkedtem a lépcsőfokokon felfelé. A hideg levegő miatt libabőrös volt a karom. A fent lévő fény egyre haloványabban pislákolt. Felsiettem a lépcsőn és követtem a fény forrását. Egy nagy terem felé vezetett, ahol egy nagy zongora volt a terem közepén.

Nagy üvegablakok vették körbe. Egy két elszáradt virágot és fát láttam a zongora mögött. A zongora alatt sok régi könyv hevert. Félve léptem át az ajtó küszöbjét. Odalopakodtam a zongora mellé és leültem a földre. Végig húztam a mutató ujjamat a könyvek gerincén letörölve róluk a koszt. Az egyik könyvön megakadt a szemem.
- Familia Lignum.- olvastam fel hangosan.
A kezembe fogtam és fellapoztam. Egy hatalmas fa volt rögtön az első lapon. A gyökérzettől egészen a lombkoronáig nevek voltak felsorakozva rajta.
- Sir Anthony Redway és Lady Amanda Walse.
- Ők voltak az első uralkodók.- szólalt meg valaki a hátam mögül.
Hátra kaptam a tekintetem és egy férfi állt az ajtóban. Jobban mondva Louis. Nagy kő esett le a szívemről amikor teljesen tudatosult bennem, hogy ő az és nem egy gyilkos.
- A szívbaj hoztad rám te ökör!- mondtam neki nem épp kedvesen.
- Bocsáss meg!- ült le közvetlen mellém.
- Hogyan jutottál be?
- Felfeszítettem az ajtót. Szóval, majd ha egyszer ide szeretnél költözni azt majd nem ártana megcsinálnod.- hadarta el.
- Miért akarnák itt lakni?- vontam fel a szemöldököm
- Azért kedves tudálékos hercegkisasszony aki mindet jobban tud és mindent egyedül akar csinálni, mert ez itt a régi családi kastély. Itt laktál mielőtt még kiszöktettek volna a kastélyból.
Ahogy ez kimondta ismerős lett a hely. Lehet, hogy az elmém szórakozik velem de az is előfordulhat, hogy valaki sorba nyitja meg az emlékeimet és így jönnek lassan vissza az emlékeim.
-De akkor hogy került Harry-ék kastélyába a szüleimnek a festménye?
- Az volt a nyári lakja a családodnak. Ott dolgozott az apám is.
- Olyan rossz, hogy semmire sem emlékszem vagy ha emlékeszem is töredéke annak ami valójában az emlékeimnek számított.
A tekintetem megint a könyvre terelődött. Lapozgattam, lapozgattam amíg szembe nem kerültem egy ismerős névvel.

15.rész

A szobában lévő összes gyertya elaludt, ahogy a férfi közelebb jött. A szívem hevesebben kezdett el verni.
- Te most velem jössz!- ragadta meg a karom.
Rúgtam kapáltam és kiabáltam. Próbáltam szabadulni a szorításából.
- Kis szívem ha nem fejezed be ....
- ENGEDJ EL!- folytak le a könnyeim az arcomról .
A sötét alak a hátára dobott és kiugrott velem az ablakon. Azt hittem, hogy kiugrik a szívem a helyéről. Feltett egy barna ló hátára, majd felült elém.
- Kapaszkodj édes, ha nem akarsz leesni.- nézett hátra.
A napfény megvilágította az arcát. Két kék szempárja ragyogott rám. Vágy, szenvedély szeretet, de még sötétség is látszódott a tekintetében. A hátamon felállt a szőr, ahogy megindult alattunk a ló. A derekát körül öleltem és kapaszkodtam ahogy csak tudtam. Leugorhattam volna, de úgyis elkapna. Nem akarok macska egér harcot mert fölösleges. Az erdőn vágtatott át farkas vonyítás ütötte meg a fülem.
- Ne...Nem tudtam, hogy itt farkasok is élnek.
- Ugyan hiszen a világnak az egyik része a vérfarkasok területe még szép, hogy élnek itt farkasok, na meg persze vámpírok.
- És hol maradnak a kedves teremtmények?- kapaszkodtam erősebben, mert a ló még jobban száguldott.
- Megölték őket. Akik meg életben maradtak elmenekültek.
Összeszorult a szívem. Ebben a világban már csak a gyűlölet kap szerepet és miért azért mert valaki nem kapott meg mindent. Gyűlölöm Harry-t és a családját. Hiszen ők tették ezt az egészet. Nekik nem volt úgy jó, ahogy volt minden, mert az apja egy hatalom mániás dög.
- Minden rendben hercegnő?- lassított le.
- Miért van ez?- kérdeztem a könnyeimet visszafojtva.- Miért kell ennyi áldozatnak lennie? Miért kell nekem megváltanom a világot? Pont nekem? Nem lehetne valaki más?
- Sajnos te vagy arra képes, hogy legyőzd őket és megváltoztasd ezt a helyzetet.- levette a kapucniját.
Louis volt ott teljese életnagyságban. Elkerekedett a szemem.
- Te engem komolyan elraboltál?- vágtam vállba.
-Auch!- dörzsölte az ütés helyét.- Igen mert találtam valamit ami segíthet neked. Gyere.- nyújtotta a kezét.
Leemelt a lóról. Mikor a lábam érintette a földet megkönnyebbülés fogott el. Louis belém karolt a szabad kezével pedig a lovat vezette magunk után. Biztonságba éreztem magam mellette.
- Amúgy miért hoztál el?
- Ez egy elég érdekes történet. Tudod azt akarom, hogy vége legyen ennek a dolognak. Elegem van Harry hatalom és nő mániás énjéből. Elegem van abból a barátságunk a többikkel teljesen megromlott azért, mert Harry-t felemésztette a sötétség pont úgy mint az apját. Borzalmas volt végig nézni mint ezt.
- Hogy érted, hogy a többiekkel?- néztem Louis-ra értelmetlenül.
- Niall, Liam és Zayn.
Leesett az állam, és kikerekedett szemekkel néztem a srácot. De ha jóba voltak akkor miért ilyen ellenségesek egymással és miért viselkedek úgy mint akik nem is ismerik egymást.
- Ez lehetetlen!- leültem a földre és megtámasztottam a fejem.
- Gyere velem.- nyújtott a kezét.

14.rész

Sziasztok!!! Sajnálom, hogy sokat kellett várni a részre, de sajnos idő hiány, ihlet hiány és egyéb dolgok mellett késett. De leginkább ihlet hiány volt az oka. Ígérem megpróbálom hozni hamarabb az új részt :)

Hosszasan megcsókolt, majd elkezdett az ágyon felfelé húzni. Teljesen kiment a fejemből, hogy mi történt nem is olyan régen. Csak a pillanatra koncentráltam.
Leszedte a ruhámat, mire én is megszabadítottam az övétől. Következő pillanatban meg már az alsóruháinktól is megszabadultunk.
Ott feküdtünk egymáson meztelenül és csókolóztunk.
- Szeretlek. - motyogta a számba, majd lassan belém hatolt.
Felnyögtem az új érzéstől. Nem mozgott azonnal várt egy kicsit, közben meg lecsókolta a könnyeket az arcomról.
Lassan elkezdett benne mozogni, mire belőlem feltört egy apró nyögést. Ez biztatta így gyorsabb tempóra kapcsolt.
Miközben benne mozgott folyamatosan csókokkal halmozott el.
Hirtelen felugrottam az ágyban, majd körül néztem. Mikor meggyőződtem, hogy egyedül vagyok egy hatalmasat sikítottam. Kivágódott az ajtó és megjelent Liam két katonával az oldalán.
- Mi történt?- sietett hozzám.
Magához szorított és végig simított a hátamon.
- Minden rendben van?- suttogta a fülembe.
Megráztam a fejem, majd eltoltam magamtól. Aggódva nézett végig rajtam.
-Valami nincs velem rendben.-motyogtam.- Olyan történik velem ami biztosra nem normális.
- Nem eshet bajod, nem hagyom.
Elmosolyodtam, de belül rettenetesen rettegtem. Liam egyik testőre behozott egy fehér színű és néhol fekete mintás ruhát. Letette az ágyra, majd távozott.
- Ha szükséged van még valamire hercegnőm akkor csak szólj.- adott egy puszit a homlokomra, és ő is távozott a szobából. Felálltam és a kezembe vettem a ruhát. Forgattam erre- arra és arra a megállapításra jutottam, hogy még mindig ki nem állom az abroncsos szoknyát. Felvettem, majd kilestem az ajtón.
- Hahó!!- lestem körbe a hosszú folyosón.
- Üdvözlöm hercegnő!- szólalt meg valaki.
Körbe kémleltem, de nem volt kint senki. Becsuktam magam mögött az ajtót és leültem az ágyra. Megfogtam a fejem és hátra dőltem az ágyon. Kavarogtam a gondolataim. Vajon miért álmodtam ilyen furcsát? Vagy, hogy miért volt ennyire valóságos? Nem tudom. Valószínűleg mindenre választ fogok kapni? Előbb vagy utóbb.
- Üdvözlöm!- szólalt meg valaki az ajtó irányából.
Felültem az ágyon és egy öregedő férfival találtam magam szembe. Szemei úgy ragyogtak, mint a csillagok az égen.
- ÓÓ kis csillagom! Parancsolj!
Rémülten néztem a férfit összehúztam a lábaimat, majd próbáltam kizárni a külvilágot.
- Édes kis bogaram.- hajolt közelebb hozzám.
- SEGÍTSÉG!!!!- kiabáltam fejvesztve.
Az ajtó kivágódott majd Liam, Harry és Louis rohant be rajta. Nehézkesen vettem a levegőt. A félelem átjárta a testemet. A fiúkon kívül nem volt senki a szobába.
- Ez a tiéd?- emelet fel egy ékszerdobozt Harry.
Kivettem a kezéből ami hirtelen kinyílt. Egy pár kezdett el körbe körbe forogni egy lágy zenére.
- Mi történt?- hajolt közelebb hozzám Louis.
- Egy...egy fér...férfi.- makogtam.
- Hol?- néztek rám.
Körbenéztem még egyszer, de nem volt senki a szobába a három fiún kívül. Mindhárman leültek az ágyra és engem figyeltek. Minden mozdulatomat követették a tekintetükkel.
- Biztos minden rendben hercegnő?- kérdezte Louis.
Aprót bólintottam, mire mindhárman felálltak. Liam meggyújtott néhány gyertyát, majd ő is elhagyta a szobát. Ide-oda forgattam a kis zenedobozt. Ismerős volt a dallam amit játszott, de nem tudtam rájönni, hogy honnan. Hirtelen kicsapódott az ablak és egy sötét alak jelent meg.