16.rész

Sajnos megint nem jutott elég időm. De most kárpótlásul hosszú résszel készültem nektek. És a következő is nagyon hosszú lesz és most hamarabb fog érkezni, mint most. :) 

Jó olvasást!

Elfogadtam a kezét. Felhúzott a földről, majd elindultam utána. Egy kis ösvényen mentünk tovább. A lovát kikötötte az egyik fához, mert szegény nem fért volna el a keskeny úton. Ahogy egyre beljebb kerültünk a zöldellő fák már eltűntek és helyettük hó borította őket. Furcsa volt látni azt, hogy 1-2 méteren belül már egész más a világ.
- Miért borít mindent hó?
- Azért Robin, mert mikor édesanyádat megölték akkor valami átkot küldött a birodalom ezen részére.
- Anyám boszorkány volt?- kerekedett el a szemem.
- Sokak szerint mások szerint tündér, de ezt senki még a király sem tudta. De szerintem a zord időjárás ellenére egész kellemes itt.- fordult hátra.
A hideg szél teljesen átfújta a lenge ruhámat. Átöleltem magam és a csupasz vállaimat kezdtem el dörzsölgetni hátha attól felmelegszek. Louis láthatta, hogy fázok ezért levette a köpenyét és a hátamra terítette.
- Nem vagy hozzá szokva az ilyen időhöz. Na gyere.- rántott be egy összedőlt épületbe.- Na itt megvárjuk, hogy egy kicsit enyhüljön a vihar aztán mutatok valamit.
Megvontam a vállam és a köpenyt még jobban összehúztam magamon. A hóesést bámultam, Louis pedig követte a példámat.
- Te is látod?- próbáltam a hóesésen túl látni.
- Micsodát?
- Hát azt.- indultam meg.
Louis elakart kapni, de én nem hagytam neki. A hóesés egyre gyengülni kezdett ahogy én átmentem rajta.
Ahogy a túloldalra értem egy kis várszerűség volt előttem. Óvatosan bekopogtam rajta, de nem jött válasz. Benyitottam, de semmi fény nem volt bent. Ahogy egyre mentem befelé az ajtó becsapódott mögöttem. Visszarohantam és kiabálni kezdtem.
- Louis segíts nekem! Louis!!- döröböltem.
- MEGPRÓBÁLOM VALAHOGY KINYITNI!- kiabálta vissza.
 - Robin.
Valami furcsa hang a nevemet suttogta. Megfordultam, de nem volt ott semmi. A sötétbe botorkálva indultam meg a lépcső felé.
- Nagyra nőttél mióta utoljára láttalak.
Megfordultam, de ott nem volt senki. A szívem egyre hevesebben kezdett el verni. A légzésem felgyorsult.
- Gyermekem itt nem kell félned!
Visszakaptam a tekintetem a lépcsőre, de nem volt ott senki. A magas oszlopsor mögül aprócska fény szűrődött ki. Bátortalanul lépkedtem a lépcsőfokokon felfelé. A hideg levegő miatt libabőrös volt a karom. A fent lévő fény egyre haloványabban pislákolt. Felsiettem a lépcsőn és követtem a fény forrását. Egy nagy terem felé vezetett, ahol egy nagy zongora volt a terem közepén.

Nagy üvegablakok vették körbe. Egy két elszáradt virágot és fát láttam a zongora mögött. A zongora alatt sok régi könyv hevert. Félve léptem át az ajtó küszöbjét. Odalopakodtam a zongora mellé és leültem a földre. Végig húztam a mutató ujjamat a könyvek gerincén letörölve róluk a koszt. Az egyik könyvön megakadt a szemem.
- Familia Lignum.- olvastam fel hangosan.
A kezembe fogtam és fellapoztam. Egy hatalmas fa volt rögtön az első lapon. A gyökérzettől egészen a lombkoronáig nevek voltak felsorakozva rajta.
- Sir Anthony Redway és Lady Amanda Walse.
- Ők voltak az első uralkodók.- szólalt meg valaki a hátam mögül.
Hátra kaptam a tekintetem és egy férfi állt az ajtóban. Jobban mondva Louis. Nagy kő esett le a szívemről amikor teljesen tudatosult bennem, hogy ő az és nem egy gyilkos.
- A szívbaj hoztad rám te ökör!- mondtam neki nem épp kedvesen.
- Bocsáss meg!- ült le közvetlen mellém.
- Hogyan jutottál be?
- Felfeszítettem az ajtót. Szóval, majd ha egyszer ide szeretnél költözni azt majd nem ártana megcsinálnod.- hadarta el.
- Miért akarnák itt lakni?- vontam fel a szemöldököm
- Azért kedves tudálékos hercegkisasszony aki mindet jobban tud és mindent egyedül akar csinálni, mert ez itt a régi családi kastély. Itt laktál mielőtt még kiszöktettek volna a kastélyból.
Ahogy ez kimondta ismerős lett a hely. Lehet, hogy az elmém szórakozik velem de az is előfordulhat, hogy valaki sorba nyitja meg az emlékeimet és így jönnek lassan vissza az emlékeim.
-De akkor hogy került Harry-ék kastélyába a szüleimnek a festménye?
- Az volt a nyári lakja a családodnak. Ott dolgozott az apám is.
- Olyan rossz, hogy semmire sem emlékszem vagy ha emlékeszem is töredéke annak ami valójában az emlékeimnek számított.
A tekintetem megint a könyvre terelődött. Lapozgattam, lapozgattam amíg szembe nem kerültem egy ismerős névvel.