Bevezetés

Egyszerre minden összejött az életemben. Tudatában voltam mindennek, amit a kis falunk rejtegetett. A közösségünk nem messze volt a birodalom határától ezért állandó veszélynek volt kitéve a másik birodalmak támadásaitól. Az ország három részre volt felosztva. Az első, amelyikbe én élek  a hétköznapi emberek uralják. A király rettenetesen kihasználja az alatvalóit, de hát ő a király. Ebben az országrészben élnek még a  természetfeletti lények egy-két fajtái. A másik világ a vámpírok birodalma a nevéből kitalálható, hogy itt élnek a vérszívó szörnyetegek, és akiket megbabonáztak. Én is innen származom. Az biztos, hogy nem vagyok vámpír, de a szüleim azt mondták, hogy ebben az erdőrészben találtak meg annak idején. Az utolsó birodalmat senki sem kormányozza, legalábbis feltételezik. Ugyanis a nagy háborúk idején keletkezett vulkánok elfoglalták és szó szerint magukévá tették az egész vidéket. Szóbeszédek járják, hogy azon élnek a vérfarkasok és a száműzött vámpírok, de én még nem találkoztam olyan emberrel, természetfeletti lénnyel, aki onnan élve jutott volna vissza. A történet igazából ott kezdődik, amikor menekülőre kellett fognom az életemet és jámbor lánykaként kell élnem. A pár napja éppen csendesen reggeliztem a szüleimmel, amikor hatalmas sikítozás és jajveszékelés ütötte meg mindhármunk fülét. Apa eldobta a kifliét és megragadta a karomat és a szekrénybe lökött.
- Meg ne szólalj!- csukta rám az ajtót.
A katonák egy pillanat alatt ellepték a házunkat. És elkapták a szüleimet.
- Hol van a lány?- kiabálta az egyik katona.
- Nem tudjuk.- hallottam apám hangját.
- Utoljára kérdezem meg. HOL VAN A LÁNY?- meresztette a szüleim felé a két metszőfogát. Szóval vámpír katona.
A katona lerohanta a szüleimet és végzett velük. Megvártam, hogy elmenjenek, majd odarohantam anyámhoz. Édesanyám az utolsó leheletével is küzdött azért, hogy élhessen, de csak egy mondatra telt tőle.
- Keresd meg Mr. Parkert! - lökött el magától anya.